sóvár

See also: sovar and șovar

Hungarian

Etymology

Back-formation from sóvárog.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃoːvaːr]
  • Hyphenation: só‧vár

Adjective

sóvár (comparative sóvárabb, superlative legsóvárabb)

  1. wishful

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative sóvár sóvárak
accusative sóvárat sóvárakat
dative sóvárnak sóváraknak
instrumental sóvárral sóvárakkal
causal-final sóvárért sóvárakért
translative sóvárrá sóvárakká
terminative sóvárig sóvárakig
essive-formal sóvárként sóvárakként
essive-modal sóvárul —
inessive sóvárban sóvárakban
superessive sóváron sóvárakon
adessive sóvárnál sóváraknál
illative sóvárba sóvárakba
sublative sóvárra sóvárakra
allative sóvárhoz sóvárakhoz
elative sóvárból sóvárakból
delative sóvárról sóvárakról
ablative sóvártól sóváraktól

Synonyms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.