részleg

Hungarian

Etymology

From the adverb részleg[1] (rész + -leg).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈreːslɛɡ]
  • Hyphenation: rész‧leg

Noun

részleg (plural részlegek)

  1. department

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative részleg részlegek
accusative részleget részlegeket
dative részlegnek részlegeknek
instrumental részleggel részlegekkel
causal-final részlegért részlegekért
translative részleggé részlegekké
terminative részlegig részlegekig
essive-formal részlegként részlegekként
essive-modal
inessive részlegben részlegekben
superessive részlegen részlegeken
adessive részlegnél részlegeknél
illative részlegbe részlegekbe
sublative részlegre részlegekre
allative részleghez részlegekhez
elative részlegből részlegekből
delative részlegről részlegekről
ablative részlegtől részlegektől
Possessive forms of részleg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. részlegem részlegeim
2nd person sing. részleged részlegeid
3rd person sing. részlege részlegei
1st person plural részlegünk részlegeink
2nd person plural részlegetek részlegeitek
3rd person plural részlegük részlegeik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.