relatív

See also: relativ

Hungarian

Etymology

From German relativ, from French relatif, from Late Latin relativus.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛlɒtiːv]
  • Hyphenation: re‧la‧tív

Adjective

relatív (comparative relatívabb, superlative legrelatívabb)

  1. relative (not absolute; connected to or depending on something else)

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative relatív relatívak
accusative relatívat relatívakat
dative relatívnak relatívaknak
instrumental relatívval relatívakkal
causal-final relatívért relatívakért
translative relatívvá relatívakká
terminative relatívig relatívakig
essive-formal relatívként relatívakként
essive-modal — —
inessive relatívban relatívakban
superessive relatívon relatívakon
adessive relatívnál relatívaknál
illative relatívba relatívakba
sublative relatívra relatívakra
allative relatívhoz relatívakhoz
elative relatívból relatívakból
delative relatívról relatívakról
ablative relatívtól relatívaktól

Synonyms

Derived terms

(Expressions):

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.