pánik

See also: panik and Panik

Hungarian

Etymology

From French panique (panic), from Latin panicus, from Ancient Greek πανικός (panikós, pertaining to Pan).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpaːnik]
  • (file)
  • Hyphenation: pá‧nik

Noun

pánik (plural pánikok)

  1. panic

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pánik pánikok
accusative pánikot pánikokat
dative pániknak pánikoknak
instrumental pánikkal pánikokkal
causal-final pánikért pánikokért
translative pánikká pánikokká
terminative pánikig pánikokig
essive-formal pánikként pánikokként
essive-modal
inessive pánikban pánikokban
superessive pánikon pánikokon
adessive pániknál pánikoknál
illative pánikba pánikokba
sublative pánikra pánikokra
allative pánikhoz pánikokhoz
elative pánikból pánikokból
delative pánikról pánikokról
ablative pániktól pánikoktól
Possessive forms of pánik
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pánikom pánikjaim
2nd person sing. pánikod pánikjaid
3rd person sing. pánikja pánikjai
1st person plural pánikunk pánikjaink
2nd person plural pánikotok pánikjaitok
3rd person plural pánikjuk pánikjaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.