ominózus

Hungarian

Etymology

From Latin ominosus (“foreboding”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈominoːzuʃ]
  • Hyphenation: omi‧nó‧zus

Adjective

ominózus (comparative ominózusabb, superlative legominózusabb)

  1. ominous

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative ominózus ominózusak
accusative ominózusat ominózusakat
dative ominózusnak ominózusaknak
instrumental ominózussal ominózusakkal
causal-final ominózusért ominózusakért
translative ominózussá ominózusakká
terminative ominózusig ominózusakig
essive-formal ominózusként ominózusakként
essive-modal — —
inessive ominózusban ominózusakban
superessive ominózuson ominózusakon
adessive ominózusnál ominózusaknál
illative ominózusba ominózusakba
sublative ominózusra ominózusakra
allative ominózushoz ominózusakhoz
elative ominózusból ominózusakból
delative ominózusról ominózusakról
ablative ominózustól ominózusaktól

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.