normális

See also: normalis

Hungarian

Etymology

From Late Latin normālis (in conformity with rule, normal), from Latin normālis (made according to a carpenter's square), from norma (carpenter’s square, rule, pattern). With -ális ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnormaːliʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: nor‧má‧lis

Adjective

normális (comparative normálisabb, superlative legnormálisabb)

  1. normal
  2. in one's right mind

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative normális normálisak
accusative normálisat normálisakat
dative normálisnak normálisaknak
instrumental normálissal normálisakkal
causal-final normálisért normálisakért
translative normálissá normálisakká
terminative normálisig normálisakig
essive-formal normálisként normálisakként
essive-modal
inessive normálisban normálisakban
superessive normálison normálisakon
adessive normálisnál normálisaknál
illative normálisba normálisakba
sublative normálisra normálisakra
allative normálishoz normálisakhoz
elative normálisból normálisakból
delative normálisról normálisakról
ablative normálistól normálisaktól

Synonyms

Antonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.