normatív

See also: normativ

Hungarian

Etymology

From German normativ.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈnormɒtiːv]
  • Hyphenation: nor‧ma‧tív

Adjective

normatív (comparative normatívabb, superlative legnormatívabb)

  1. normative

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative normatív normatívak
accusative normatívat normatívakat
dative normatívnak normatívaknak
instrumental normatívval normatívakkal
causal-final normatívért normatívakért
translative normatívvá normatívakká
terminative normatívig normatívakig
essive-formal normatívként normatívakként
essive-modal — —
inessive normatívban normatívakban
superessive normatívon normatívakon
adessive normatívnál normatívaknál
illative normatívba normatívakba
sublative normatívra normatívakra
allative normatívhoz normatívakhoz
elative normatívból normatívakból
delative normatívról normatívakról
ablative normatívtól normatívaktól

Derived terms
  • normatívan

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.