mutató

See also: mutato

Hungarian

Etymology

mutat +

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmutɒtoː]
  • Hyphenation: mu‧ta‧tó

Adjective

mutató (not comparable)

  1. showing, pointing
  2. (grammar) demonstrative
    mutató névmásdemonstrative pronoun

Derived terms

Noun

mutató (plural mutatók)

  1. needle, pointer (in an instrument)
  2. hand (watch)
  3. index
  4. sample

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mutató mutatók
accusative mutatót mutatókat
dative mutatónak mutatóknak
instrumental mutatóval mutatókkal
causal-final mutatóért mutatókért
translative mutatóvá mutatókká
terminative mutatóig mutatókig
essive-formal mutatóként mutatókként
essive-modal
inessive mutatóban mutatókban
superessive mutatón mutatókon
adessive mutatónál mutatóknál
illative mutatóba mutatókba
sublative mutatóra mutatókra
allative mutatóhoz mutatókhoz
elative mutatóból mutatókból
delative mutatóról mutatókról
ablative mutatótól mutatóktól
Possessive forms of mutató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mutatóm mutatóim
2nd person sing. mutatód mutatóid
3rd person sing. mutatója mutatói
1st person plural mutatónk mutatóink
2nd person plural mutatótok mutatóitok
3rd person plural mutatójuk mutatóik

Derived terms

Verb

mutató

  1. present participle of mutat
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.