maharadzsa

Hungarian

Etymology

From English maharaja, from Hindi महाराजा (mahārāja), from Sanskrit महाराजा (mahārājā, great king), from महा- (mahā-), combining form of महत् (mahat, great) + राजन् (rājan, king).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɒhɒrɒd͡ʒːɒ]
  • Hyphenation: ma‧ha‧ra‧dzsa

Noun

maharadzsa (plural maharadzsák)

  1. maharaja

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative maharadzsa maharadzsák
accusative maharadzsát maharadzsákat
dative maharadzsának maharadzsáknak
instrumental maharadzsával maharadzsákkal
causal-final maharadzsáért maharadzsákért
translative maharadzsává maharadzsákká
terminative maharadzsáig maharadzsákig
essive-formal maharadzsaként maharadzsákként
essive-modal
inessive maharadzsában maharadzsákban
superessive maharadzsán maharadzsákon
adessive maharadzsánál maharadzsáknál
illative maharadzsába maharadzsákba
sublative maharadzsára maharadzsákra
allative maharadzsához maharadzsákhoz
elative maharadzsából maharadzsákból
delative maharadzsáról maharadzsákról
ablative maharadzsától maharadzsáktól
Possessive forms of maharadzsa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. maharadzsám maharadzsáim
2nd person sing. maharadzsád maharadzsáid
3rd person sing. maharadzsája maharadzsái
1st person plural maharadzsánk maharadzsáink
2nd person plural maharadzsátok maharadzsáitok
3rd person plural maharadzsájuk maharadzsáik

See also

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.