köze

See also: koze, kozē, and közé

Hungarian

Etymology

köz + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøzɛ]
  • Hyphenation: kö‧ze

Noun

köze

  1. third-person singular (single possession) possessive of köz

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köze
accusative közét
dative közének
instrumental közével
causal-final közéért
translative közévé
terminative közéig
essive-formal közeként
essive-modal közéül
inessive közében
superessive közén
adessive közénél
illative közébe
sublative közére
allative közéhez
elative közéből
delative közéről
ablative közétől

Turkish

Noun

köze

  1. dative singular of köz
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.