költ

See also: kolt, kòlt, koelt, and Kołt

Hungarian

Etymology

From the köl variant of the verb kel +‎ -t (causative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkølt]

Verb

költ

  1. (transitive) to awaken, to wake up, to rouse
  2. (of birds) to breed, to hatch
  3. (of money) to spend
  4. (of poetry) to compose
  5. (of rumor, fable) to invent

Conjugation
conjugation of költ
Infinitive költeni
Past participle költött
Present participle költő
Future participle költendő
Adverbial participle költve
Potential költhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite költök költesz költ költünk költötök költenek
Definite költöm
én téged/titeket
költelek		 költöd költi költjük költitek költik
Past Indefinite költöttem költöttél költött költöttünk költöttetek költöttek
Definite költöttem
én téged/titeket
költöttelek		 költötted költötte költöttük költöttétek költötték
Conditional mood Present Indefinite költenék költenél költene költenénk költenétek költenének
Definite költeném
én téged/titeket
költenélek		 költenéd költené költenénk költenétek költenék
Subjunctive mood Present Indefinite költsek költs
or
költsél		 költsön költsünk költsetek költsenek
Definite költsem
én téged/titeket
költselek		 költsd
or
költsed		 költse költsük költsétek költsék
Conjugated infinitive költenem költened költenie költenünk költenetek költeniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átkölt
  • elkölt
  • kikölt
  • rákölt
  • túlkölt

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.