készség

Hungarian

Etymology

From the adjective kész + -ség.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːʃːeːɡ]
  • Hyphenation: kész‧ség

Noun

készség (plural készségek)

  1. skill, ability, talent
  2. readiness, willingness, inclination
  3. (archaic) tool, instrument, implement

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative készség készségek
accusative készséget készségeket
dative készségnek készségeknek
instrumental készséggel készségekkel
causal-final készségért készségekért
translative készséggé készségekké
terminative készségig készségekig
essive-formal készségként készségekként
essive-modal
inessive készségben készségekben
superessive készségen készségeken
adessive készségnél készségeknél
illative készségbe készségekbe
sublative készségre készségekre
allative készséghez készségekhez
elative készségből készségekből
delative készségről készségekről
ablative készségtől készségektől
Possessive forms of készség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. készségem készségeim
2nd person sing. készséged készségeid
3rd person sing. készsége készségei
1st person plural készségünk készségeink
2nd person plural készségetek készségeitek
3rd person plural készségük készségeik

Synonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.