beszédkészség

Hungarian

Etymology

beszéd (“speech”) +‎ készség (“skill, ability”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛseːtkeːʃːeːɡ]
  • Hyphenation: be‧széd‧kész‧ség

Noun

beszédkészség (plural beszédkészségek)

  1. speaking, speech, eloquence, command of language, flow of speech, conversation skill, ability to speak (the ability to express oneself in speech)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative beszédkészség beszédkészségek
accusative beszédkészséget beszédkészségeket
dative beszédkészségnek beszédkészségeknek
instrumental beszédkészséggel beszédkészségekkel
causal-final beszédkészségért beszédkészségekért
translative beszédkészséggé beszédkészségekké
terminative beszédkészségig beszédkészségekig
essive-formal beszédkészségként beszédkészségekként
essive-modal — —
inessive beszédkészségben beszédkészségekben
superessive beszédkészségen beszédkészségeken
adessive beszédkészségnél beszédkészségeknél
illative beszédkészségbe beszédkészségekbe
sublative beszédkészségre beszédkészségekre
allative beszédkészséghez beszédkészségekhez
elative beszédkészségből beszédkészségekből
delative beszédkészségről beszédkészségekről
ablative beszédkészségtől beszédkészségektől
Possessive forms of beszédkészség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. beszédkészségem beszédkészségeim
2nd person sing. beszédkészséged beszédkészségeid
3rd person sing. beszédkészsége beszédkészségei
1st person plural beszédkészségünk beszédkészségeink
2nd person plural beszédkészségetek beszédkészségeitek
3rd person plural beszédkészségük beszédkészségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.