káosz

Hungarian

Etymology

From the Ancient Greek χάος (kháos, abyss).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkaːos]
  • Hyphenation: ká‧osz

Noun

káosz (plural káoszok)

  1. chaos

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative káosz káoszok
accusative káoszt káoszokat
dative káosznak káoszoknak
instrumental káosszal káoszokkal
causal-final káoszért káoszokért
translative káosszá káoszokká
terminative káoszig káoszokig
essive-formal káoszként káoszokként
essive-modal
inessive káoszban káoszokban
superessive káoszon káoszokon
adessive káosznál káoszoknál
illative káoszba káoszokba
sublative káoszra káoszokra
allative káoszhoz káoszokhoz
elative káoszból káoszokból
delative káoszról káoszokról
ablative káosztól káoszoktól
Possessive forms of káosz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. káoszom káoszaim
2nd person sing. káoszod káoszaid
3rd person sing. káosza káoszai
1st person plural káoszunk káoszaink
2nd person plural káoszotok káoszaitok
3rd person plural káoszuk káoszaik

Synonyms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.