kosz

See also: kösz

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps an onomatopoeia.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkos]
  • Hyphenation: kosz

Noun

kosz (plural koszok)

  1. (colloquial) dirt, filth
    Synonyms: szenny, piszok, mocsok

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kosz koszok
accusative koszt koszokat
dative kosznak koszoknak
instrumental kosszal koszokkal
causal-final koszért koszokért
translative kosszá koszokká
terminative koszig koszokig
essive-formal koszként koszokként
essive-modal — —
inessive koszban koszokban
superessive koszon koszokon
adessive kosznál koszoknál
illative koszba koszokba
sublative koszra koszokra
allative koszhoz koszokhoz
elative koszból koszokból
delative koszról koszokról
ablative kosztól koszoktól
Possessive forms of kosz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koszom koszaim
2nd person sing. koszod koszaid
3rd person sing. kosza koszai
1st person plural koszunk koszaink
2nd person plural koszotok koszaitok
3rd person plural koszuk koszaik

Derived terms

(Compound words):

  • koszfészek

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Polish

Etymology

From Proto-Slavic *košь.

Pronunciation
  • IPA(key): /kɔʂ/
  • audio(file)

Noun

kosz m inan (diminutive koszyk)

  1. basket (container)
  2. basket, net (in basketball)

Declension
declension of kosz
singular plural
nominative kosz kosze
genitive kosza koszy/koszów
dative koszowi koszom
accusative kosz kosze
instrumental koszem koszami
locative koszu koszach
vocative koszu kosze

Derived terms
  • dać kosza

Further reading
  • kosz in Polish dictionaries at PWN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.