kellemetlen

Hungarian

Etymology

From kell (“necessary; pleasant”) +‎ -em + -etlen.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛtlɛn]
  • Hyphenation: kel‧le‧met‧len

Adjective

kellemetlen (comparative kellemetlenebb, superlative legkellemetlenebb)

  1. unpleasant

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemetlen kellemetlenek
accusative kellemetlent kellemetleneket
dative kellemetlennek kellemetleneknek
instrumental kellemetlennel kellemetlenekkel
causal-final kellemetlenért kellemetlenekért
translative kellemetlenné kellemetlenekké
terminative kellemetlenig kellemetlenekig
essive-formal kellemetlenként kellemetlenekként
essive-modal kellemetlenül —
inessive kellemetlenben kellemetlenekben
superessive kellemetlenen kellemetleneken
adessive kellemetlennél kellemetleneknél
illative kellemetlenbe kellemetlenekbe
sublative kellemetlenre kellemetlenekre
allative kellemetlenhez kellemetlenekhez
elative kellemetlenből kellemetlenekből
delative kellemetlenről kellemetlenekről
ablative kellemetlentől kellemetlenektől

Antonyms

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.