jelenség

Hungarian

Etymology

jelen + -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: je‧len‧ség

Noun

jelenség (plural jelenségek)

  1. phenomenon (the existential reality of "something"; not "nothing")

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenség jelenségek
accusative jelenséget jelenségeket
dative jelenségnek jelenségeknek
instrumental jelenséggel jelenségekkel
causal-final jelenségért jelenségekért
translative jelenséggé jelenségekké
terminative jelenségig jelenségekig
essive-formal jelenségként jelenségekként
essive-modal
inessive jelenségben jelenségekben
superessive jelenségen jelenségeken
adessive jelenségnél jelenségeknél
illative jelenségbe jelenségekbe
sublative jelenségre jelenségekre
allative jelenséghez jelenségekhez
elative jelenségből jelenségekből
delative jelenségről jelenségekről
ablative jelenségtől jelenségektől
Possessive forms of jelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenségem jelenségeim
2nd person sing. jelenséged jelenségeid
3rd person sing. jelensége jelenségei
1st person plural jelenségünk jelenségeink
2nd person plural jelenségetek jelenségeitek
3rd person plural jelenségük jelenségeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.