jámbor

Hungarian

Etymology

Blend of jó (“good”) +‎ ember (“man, person”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjaːmbor]
  • Hyphenation: jám‧bor

Adjective

jámbor (comparative jámborabb, superlative legjámborabb)

  1. pious, devout, godly, god-fearing
  2. good, simple, meek, guileless
  3. (of animals) tame

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative jámbor jámborak
accusative jámbort jámborakat
dative jámbornak jámboraknak
instrumental jámborral jámborakkal
causal-final jámborért jámborakért
translative jámborrá jámborakká
terminative jámborig jámborakig
essive-formal jámborként jámborakként
essive-modal jámborul —
inessive jámborban jámborakban
superessive jámboron jámborakon
adessive jámbornál jámboraknál
illative jámborba jámborakba
sublative jámborra jámborakra
allative jámborhoz jámborakhoz
elative jámborból jámborakból
delative jámborról jámborakról
ablative jámbortól jámboraktól

Derived terms
  • jámboran
  • jámborság

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.