hűl

See also: hul and hůl

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested root of unknown origin + -l (“instantaneous suffix”). The root is cognate with those of hideg, hiedelem, hűvös.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhyːl]
  • Hyphenation: hűl

Verb

hűl

  1. (intransitive) to get cool, to grow cool

Conjugation
conjugation of hűl
Infinitive hűlni
Past participle hűlt
Present participle hűlő
Future participle -
Adverbial participle hűlve
Potential hűlhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite hűlök hűlsz hűl hűlünk hűltök hűlnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite hűltem hűltél hűlt hűltünk hűltetek hűltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite hűlnék hűlnél hűlne hűlnénk hűlnétek hűlnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite hűljek hűlj
or
hűljél		 hűljön hűljünk hűljetek hűljenek
Definite -
Conjugated infinitive hűlnöm hűlnöd hűlnie hűlnünk hűlnötök hűlniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elhűl
  • kihűl
  • lehűl
  • meghűl

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.