funktor

Hungarian

Etymology

Borrowed from English functor, from Latin functus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfuŋktor]
  • Hyphenation: funk‧tor

Noun

funktor (plural funktorok)

  1. functor (a mapping between categories)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative funktor funktorok
accusative funktort funktorokat
dative funktornak funktoroknak
instrumental funktorral funktorokkal
causal-final funktorért funktorokért
translative funktorrá funktorokká
terminative funktorig funktorokig
essive-formal funktorként funktorokként
essive-modal
inessive funktorban funktorokban
superessive funktoron funktorokon
adessive funktornál funktoroknál
illative funktorba funktorokba
sublative funktorra funktorokra
allative funktorhoz funktorokhoz
elative funktorból funktorokból
delative funktorról funktorokról
ablative funktortól funktoroktól
Possessive forms of funktor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. funktorom funktoraim
2nd person sing. funktorod funktoraid
3rd person sing. funktora funktorai
1st person plural funktorunk funktoraink
2nd person plural funktorotok funktoraitok
3rd person plural funktoruk funktoraik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Polish

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈfun.ktɔr/

Noun

funktor m inan

  1. (mathematics) functor

Declension


Swedish

Noun

funktor

  1. (mathematics) functor, a mapping between categories

Declension

Declension of funktor 
Singular Plural
Indefinite Definite Indefinite Definite
Nominative funktor funktorn funktorer funktorerna
Genitive funktors funktorns funktorers funktorernas
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.