félt

See also: felt, Felt, and FELT

Hungarian

Etymology

fél (“to be afraid of”) +‎ -t [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfeːlt]
  • Hyphenation: félt

Verb

félt

  1. (transitive) to fear for, to be frightened for (to be afraid for the safety of someone or something)

Conjugation
conjugation of félt
Infinitive félteni
Past participle féltett
Present participle féltő
Future participle féltendő
Adverbial participle féltve
Potential félthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite féltek féltesz félt féltünk féltetek féltenek
Definite féltem
én téged/titeket
féltelek		 félted félti féltjük féltitek féltik
Past Indefinite féltettem féltettél féltett féltettünk féltettetek féltettek
Definite féltettem
én téged/titeket
féltettelek		 féltetted féltette féltettük féltettétek féltették
Conditional mood Present Indefinite féltenék féltenél féltene féltenénk féltenétek féltenének
Definite félteném
én téged/titeket
féltenélek		 féltenéd féltené féltenénk féltenétek féltenék
Subjunctive mood Present Indefinite féltsek félts
or
féltsél		 féltsen féltsünk féltsetek féltsenek
Definite féltsem
én téged/titeket
féltselek		 féltsd
or
féltsed		 féltse féltsük féltsétek féltsék
Conjugated infinitive féltenem féltened féltenie féltenünk féltenetek félteniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.