előír

Hungarian

Etymology

elő- +‎ ír, probably based on Latin praescribere, from prae (“before”) and scribere (“to write”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛløːʲiːr]
  • Hyphenation: elő‧ír

Verb

előír

  1. (transitive) to prescribe (to specify as a required action)

Conjugation
conjugation of előír
Infinitive előírni
Past participle előírt
Present participle előíró
Future participle előírandó
Adverbial participle előírva
Potential előírhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite előírok előírsz előír előírunk előírtok előírnak
Definite előírom
én téged/titeket
előírlak		 előírod előírja előírjuk előírjátok előírják
Past Indefinite előírtam előírtál előírt előírtunk előírtatok előírtak
Definite előírtam
én téged/titeket
előírtalak		 előírtad előírta előírtuk előírtátok előírták
Conditional mood Present Indefinite előírnék előírnál előírna előírnánk előírnátok előírnának
Definite előírnám
én téged/titeket
előírnálak		 előírnád előírná előírnánk előírnátok előírnák
Subjunctive mood Present Indefinite előírjak előírj
or
előírjál		 előírjon előírjunk előírjatok előírjanak
Definite előírjam
én téged/titeket
előírjalak		 előírd
or
előírjad		 előírja előírjuk előírjátok előírják
Conjugated infinitive előírnom előírnod előírnia előírnunk előírnotok előírniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.