ecet

Hungarian

Etymology

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ocat, Czech ocet, from Proto-Slavic *ocьtъ, from Latin acetum (“vinegar”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛt͡sɛt]
  • Hyphenation: ecet

Noun

ecet (plural ecetek)

  1. vinegar

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ecet ecetek
accusative ecetet eceteket
dative ecetnek eceteknek
instrumental ecettel ecetekkel
causal-final ecetért ecetekért
translative ecetté ecetekké
terminative ecetig ecetekig
essive-formal ecetként ecetekként
essive-modal — —
inessive ecetben ecetekben
superessive eceten eceteken
adessive ecetnél eceteknél
illative ecetbe ecetekbe
sublative ecetre ecetekre
allative ecethez ecetekhez
elative ecetből ecetekből
delative ecetről ecetekről
ablative ecettől ecetektől
Possessive forms of ecet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ecetem eceteim
ecetjeim
2nd person sing. eceted eceteid
ecetjeid
3rd person sing. ecete
ecetje		 ecetei
ecetjei
1st person plural ecetünk eceteink
ecetjeink
2nd person plural ecetetek eceteitek
ecetjeitek
3rd person plural ecetük
ecetjük		 eceteik
ecetjeik

Derived terms
Compound words
Expressions
  • savanyú, mint az ecet

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • ecet in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • ecet in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.