dugó

See also: dugo

Hungarian

Etymology

dug +

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈduɡoː]
  • Hyphenation: du‧gó

Noun

dugó (plural dugók)

  1. plug, stopper (cylindrical piece of rubber, metal, or other substance used to fill a hole)
    • 2012, Dóra Bezdán; Adrienn Tóth, “ZölDiák – zöld hírek diákszemmel”, in Algyői Hírmondó, volume 21, number 10:
      Használjunk egy edény vizet, vagy tegyünk dugót a lefolyóba a mosogatáshoz és az öblítéshez is!
      We should use a tub of water, or put the plug in the sink when washing and rinsing dishes.
  2. cork (bottle stopper made from the bark of the cork oak, or from plastic)
    • 2011, József Menyhei, “Búcsúzik az ősz a nyártól”, in Parasztmonológ:
      Kivágódott a pezsgősüveg dugója és habozva folyt az ital a poharakba.
      The champagne bottle cork shot out, and the drink flowed bubbling into the glasses.
  3. electrical plug (pronged connecting device which fits into a mating socket)
    • 2014, István Kerékgyártó, chapter VI, in Hurok:
      A nő a távkapcsolót kereste, s mivel nem találta, kirántotta a dugót a konnektorból.
      She looked for the remote, and since she couldn't find it, she yanked the plug from the socket.
  4. traffic jam (situation in which road traffic accumulates until it is very slow)
    • 2000, Ryszard Kapuściński; Erzsébet Szenyán (translator), chapter XII, in Ében:
      Egyelőre azonban teherautók közé szorítva álltunk a hosszú dugóban.
      But for now, we were standing still in the long traffic jam, stuck in between trucks.
  5. (derogatory) shorty (person of small stature)
    • 1970, Iván Mándy, “Vera dolgai”, in Mi van Verával?:
      Úgy indult, hogy Vera egy kis dugó lesz. És volt egy év, amikor nem nőtt semmit.
      Vera started out to be a little shorty. And there was a year when she never grew at all.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative dugó dugók
accusative dugót dugókat
dative dugónak dugóknak
instrumental dugóval dugókkal
causal-final dugóért dugókért
translative dugóvá dugókká
terminative dugóig dugókig
essive-formal dugóként dugókként
essive-modal
inessive dugóban dugókban
superessive dugón dugókon
adessive dugónál dugóknál
illative dugóba dugókba
sublative dugóra dugókra
allative dugóhoz dugókhoz
elative dugóból dugókból
delative dugóról dugókról
ablative dugótól dugóktól
Possessive forms of dugó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dugóm dugóim
2nd person sing. dugód dugóid
3rd person sing. dugója dugói
1st person plural dugónk dugóink
2nd person plural dugótok dugóitok
3rd person plural dugójuk dugóik

Derived terms

Verb

dugó

  1. present participle of dug
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.