detektív

See also: detektiv and Detektiv

Hungarian

Etymology

From English detective.[1] With -ív ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɛtɛktiːv]
  • Hyphenation: de‧tek‧tív

Noun

detektív (plural detektívek)

  1. (law enforcement) detective, investigator (a police officer who looks for evidence as part of solving a crime)
    Synonym: nyomozó

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative detektív detektívek
accusative detektívet detektíveket
dative detektívnek detektíveknek
instrumental detektívvel detektívekkel
causal-final detektívért detektívekért
translative detektívvé detektívekké
terminative detektívig detektívekig
essive-formal detektívként detektívekként
essive-modal
inessive detektívben detektívekben
superessive detektíven detektíveken
adessive detektívnél detektíveknél
illative detektívbe detektívekbe
sublative detektívre detektívekre
allative detektívhez detektívekhez
elative detektívből detektívekből
delative detektívről detektívekről
ablative detektívtől detektívektől
Possessive forms of detektív
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. detektívem detektíveim
detektívjeim
2nd person sing. detektíved detektíveid
detektívjeid
3rd person sing. detektíve
detektívje
detektívei
detektívjei
1st person plural detektívünk detektíveink
detektívjeink
2nd person plural detektívetek detektíveitek
detektívjeitek
3rd person plural detektívük
detektívjük
detektíveik
detektívjeik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.