cimbora

Hungarian

Etymology

Borrowed from Romanian sîmbră (“association, companionship”). First attested in 1509.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡simborɒ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: cim‧bo‧ra

Noun

cimbora (plural cimborák)

  1. companion, pal, chum, mate
    Synonyms: barát, haver, pajtás

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative cimbora cimborák
accusative cimborát cimborákat
dative cimborának cimboráknak
instrumental cimborával cimborákkal
causal-final cimboráért cimborákért
translative cimborává cimborákká
terminative cimboráig cimborákig
essive-formal cimboraként cimborákként
essive-modal — —
inessive cimborában cimborákban
superessive cimborán cimborákon
adessive cimboránál cimboráknál
illative cimborába cimborákba
sublative cimborára cimborákra
allative cimborához cimborákhoz
elative cimborából cimborákból
delative cimboráról cimborákról
ablative cimborától cimboráktól
Possessive forms of cimbora
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cimborám cimboráim
2nd person sing. cimborád cimboráid
3rd person sing. cimborája cimborái
1st person plural cimboránk cimboráink
2nd person plural cimborátok cimboráitok
3rd person plural cimborájuk cimboráik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.