bűn

See also: bun, BUN, bún, bùn, bûn, bün, and bun-

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbyːn]
  • Hyphenation: bűn

Noun

bűn (plural bűnök)

  1. sin

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bűn bűnök
accusative bűnt bűnöket
dative bűnnek bűnöknek
instrumental bűnnel bűnökkel
causal-final bűnért bűnökért
translative bűnné bűnökké
terminative bűnig bűnökig
essive-formal bűnként bűnökként
essive-modal bűnül
inessive bűnben bűnökben
superessive bűnön bűnökön
adessive bűnnél bűnöknél
illative bűnbe bűnökbe
sublative bűnre bűnökre
allative bűnhöz bűnökhöz
elative bűnből bűnökből
delative bűnről bűnökről
ablative bűntől bűnöktől
Possessive forms of bűn
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bűnöm bűneim
2nd person sing. bűnöd bűneid
3rd person sing. bűne bűnei
1st person plural bűnünk bűneink
2nd person plural bűnötök bűneitek
3rd person plural bűnük bűneik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.