bökkenő

Hungarian

Etymology

From the dialectal bökken (“to wobble”) +‎ -ő (present participle suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbøkːɛnøː]
  • Hyphenation: bök‧ke‧nő

Noun

bökkenő (plural bökkenők)

  1. (colloquial) hitch, difficulty, snag, crux, problem
    Synonyms: hiba, nehézség, akadály, bibi

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative bökkenő bökkenők
accusative bökkenőt bökkenőket
dative bökkenőnek bökkenőknek
instrumental bökkenővel bökkenőkkel
causal-final bökkenőért bökkenőkért
translative bökkenővé bökkenőkké
terminative bökkenőig bökkenőkig
essive-formal bökkenőként bökkenőkként
essive-modal — —
inessive bökkenőben bökkenőkben
superessive bökkenőn bökkenőkön
adessive bökkenőnél bökkenőknél
illative bökkenőbe bökkenőkbe
sublative bökkenőre bökkenőkre
allative bökkenőhöz bökkenőkhöz
elative bökkenőből bökkenőkből
delative bökkenőről bökkenőkről
ablative bökkenőtől bökkenőktől
Possessive forms of bökkenő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bökkenőm bökkenőim
2nd person sing. bökkenőd bökkenőid
3rd person sing. bökkenője bökkenői
1st person plural bökkenőnk bökkenőink
2nd person plural bökkenőtök bökkenőitek
3rd person plural bökkenőjük bökkenőik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.