hiba

See also: hibă

Blagar

Adjective

hiba

  1. new

References

Hungarian

Etymology

From a Slavic language, compare Czech chyba, Old Polish chyba.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhibɒ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: hi‧ba

Noun

hiba (plural hibák)

  1. mistake, error, fault
    Hibát követtem el. ― I made a mistake.
  2. fault (a bad outcome attributed to someone)
    Ez az én hibám. ― This is my fault.
  3. defect, deficiency, flaw, imperfection
  4. (computing) software bug

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hiba hibák
accusative hibát hibákat
dative hibának hibáknak
instrumental hibával hibákkal
causal-final hibáért hibákért
translative hibává hibákká
terminative hibáig hibákig
essive-formal hibaként hibákként
essive-modal hibául —
inessive hibában hibákban
superessive hibán hibákon
adessive hibánál hibáknál
illative hibába hibákba
sublative hibára hibákra
allative hibához hibákhoz
elative hibából hibákból
delative hibáról hibákról
ablative hibától hibáktól
Possessive forms of hiba
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hibám hibáim
2nd person sing. hibád hibáid
3rd person sing. hibája hibái
1st person plural hibánk hibáink
2nd person plural hibátok hibáitok
3rd person plural hibájuk hibáik

Synonyms

Derived terms

(Compound words):

Slovene

Etymology

From Proto-Slavic *xyba, cognate with Czech chyba. Non-Slavic cognates include Sanskrit क्षुभ्यति (kṣubhyati, “to shake, be agitated”).

Pronunciation
  • IPA(key): /xìːba/

Noun

híba f

  1. fault
  2. error
  3. crime

Inflection
Feminine, a-stem
nom. sing. híba
gen. sing. híbe
singular dual plural
nominative híba híbi híbe
accusative híbo híbi híbe
genitive híbe híb híb
dative híbi híbama híbam
locative híbi híbah híbah
instrumental híbo híbama híbami
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.