bólint

Hungarian

Etymology

From an unattested stem of uncertain origin, perhaps an onomatopoeia + -int (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈboːlint]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: bó‧lint

Verb

bólint

  1. (transitive, intransitive) to nod (to incline the head down and up once, to indicate agreement)
    Synonym: biccent

Conjugation
conjugation of bólint
Infinitive bólintani
Past participle bólintott
Present participle bólintó
Future participle bólintandó
Adverbial participle bólintva
Potential bólinthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bólintok bólintasz bólint bólintunk bólintotok bólintanak
Definite bólintom
én téged/titeket
bólintalak		 bólintod bólintja bólintjuk bólintjátok bólintják
Past Indefinite bólintottam bólintottál bólintott bólintottunk bólintottatok bólintottak
Definite bólintottam
én téged/titeket
bólintottalak		 bólintottad bólintotta bólintottuk bólintottátok bólintották
Conditional mood Present Indefinite bólintanék bólintanál bólintana bólintanánk bólintanátok bólintanának
Definite bólintanám
én téged/titeket
bólintanálak		 bólintanád bólintaná bólintanánk bólintanátok bólintanák
Subjunctive mood Present Indefinite bólintsak bólints
or
bólintsál		 bólintson bólintsunk bólintsatok bólintsanak
Definite bólintsam
én téged/titeket
bólintsalak		 bólintsd
or
bólintsad		 bólintsa bólintsuk bólintsátok bólintsák
Conjugated infinitive bólintanom bólintanod bólintania bólintanunk bólintanotok bólintaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • bólogat

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • bólint in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.