borít

See also: bořit

Hungarian

Etymology

Probably from a Turkic language. Compare Turkish bür- (“to cover up, enfold”) With the causative suffix -ít.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈboriːt]
  • Hyphenation: bo‧rít

Verb

borít

  1. (transitive) to cover
  2. (transitive) to overturn

Conjugation
conjugation of borít
Infinitive borítani
Past participle borított
Present participle borító
Future participle borítandó
Adverbial participle borítva
Potential boríthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite borítok borítasz borít borítunk borítotok borítanak
Definite borítom
én téged/titeket
borítalak		 borítod borítja borítjuk borítjátok borítják
Past Indefinite borítottam borítottál borított borítottunk borítottatok borítottak
Definite borítottam
én téged/titeket
borítottalak		 borítottad borította borítottuk borítottátok borították
Conditional mood Present Indefinite borítanék borítanál borítana borítanánk borítanátok borítanának
Definite borítanám
én téged/titeket
borítanálak		 borítanád borítaná borítanánk borítanátok borítanák
Subjunctive mood Present Indefinite borítsak boríts
or
borítsál		 borítson borítsunk borítsatok borítsanak
Definite borítsam
én téged/titeket
borítsalak		 borítsd
or
borítsad		 borítsa borítsuk borítsátok borítsák
Conjugated infinitive borítanom borítanod borítania borítanunk borítanotok borítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beborít
  • elborít
  • felborít
  • fölborít
  • kiborít
  • leborít
  • ráborít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.