borotvál

Hungarian

Etymology

borotva +‎ -l. First attested after 1416. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈborotvaːl]
  • Hyphenation: bo‧rot‧vál

Verb

borotvál

  1. (transitive, intransitive) to shave

Conjugation
conjugation of borotvál
Infinitive borotválni
Past participle borotvált
Present participle borotváló
Future participle borotválandó
Adverbial participle borotválva
Potential borotválhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite borotválok borotválsz borotvál borotválunk borotváltok borotválnak
Definite borotválom
én téged/titeket
borotvállak		 borotválod borotválja borotváljuk borotváljátok borotválják
Past Indefinite borotváltam borotváltál borotvált borotváltunk borotváltatok borotváltak
Definite borotváltam
én téged/titeket
borotváltalak		 borotváltad borotválta borotváltuk borotváltátok borotválták
Conditional mood Present Indefinite borotválnék borotválnál borotválna borotválnánk borotválnátok borotválnának
Definite borotválnám
én téged/titeket
borotválnálak		 borotválnád borotválná borotválnánk borotválnátok borotválnák
Subjunctive mood Present Indefinite borotváljak borotválj
or
borotváljál		 borotváljon borotváljunk borotváljatok borotváljanak
Definite borotváljam
én téged/titeket
borotváljalak		 borotváld
or
borotváljad		 borotválja borotváljuk borotváljátok borotválják
Conjugated infinitive borotválnom borotválnod borotválnia borotválnunk borotválnotok borotválniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • kiborotvál
  • leborotvál
  • megborotvál

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.