borotválkozik

Hungarian

Etymology

borotvál +‎ -kozik. First attested in 1519. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈborotvaːlkozik]
  • Hyphenation: bo‧rot‧vál‧ko‧zik

Verb

borotválkozik

  1. (intransitive) to shave oneself

Conjugation
conjugation of borotválkozik
Infinitive borotválkozni
Past participle borotválkozott
Present participle borotválkozó
Future participle -
Adverbial participle borotválkozva
Potential borotválkozhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite borotválkozom
or
borotválkozok		 borotválkozol borotválkozik borotválkozunk borotválkoztok borotválkoznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite borotválkoztam borotválkoztál borotválkozott borotválkoztunk borotválkoztatok borotválkoztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite borotválkoznék borotválkoznál borotválkozna borotválkoznánk borotválkoznátok borotválkoznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite borotválkozzak borotválkozz
or
borotválkozzál		 borotválkozzon borotválkozzunk borotválkozzatok borotválkozzanak
Definite -
Conjugated infinitive borotválkoznom borotválkoznod borotválkoznia borotválkoznunk borotválkoznotok borotválkozniuk

Derived terms
  • borotválkozás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.