beír

See also: beir

Hungarian

Etymology

be- +‎ ír

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛʲiːr]
  • Hyphenation: be‧ír

Verb

beír

  1. (transitive) to write in
  2. (geometry) to inscribe
  3. (computing) to enter (data, information)

Conjugation
conjugation of beír
Infinitive beírni
Past participle beírt
Present participle beíró
Future participle beírandó
Adverbial participle beírva
Potential beírhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite beírok beírsz beír beírunk beírtok beírnak
Definite beírom
én téged/titeket
beírlak		 beírod beírja beírjuk beírjátok beírják
Past Indefinite beírtam beírtál beírt beírtunk beírtatok beírtak
Definite beírtam
én téged/titeket
beírtalak		 beírtad beírta beírtuk beírtátok beírták
Conditional mood Present Indefinite beírnék beírnál beírna beírnánk beírnátok beírnának
Definite beírnám
én téged/titeket
beírnálak		 beírnád beírná beírnánk beírnátok beírnák
Subjunctive mood Present Indefinite beírjak beírj
or
beírjál		 beírjon beírjunk beírjatok beírjanak
Definite beírjam
én téged/titeket
beírjalak		 beírd
or
beírjad		 beírja beírjuk beírjátok beírják
Conjugated infinitive beírnom beírnod beírnia beírnunk beírnotok beírniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.