alakzat

Hungarian

Etymology

From alak (“shape, form”) +‎ -zat (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒlɒɡzɒt]
  • Hyphenation: alak‧zat

Noun

alakzat (plural alakzatok)

  1. shape, figure, configuration
    Synonyms: kép, alak, forma
  2. (geometry) shape
  3. (military) formation
    Synonyms: formáció, alakulat

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative alakzat alakzatok
accusative alakzatot alakzatokat
dative alakzatnak alakzatoknak
instrumental alakzattal alakzatokkal
causal-final alakzatért alakzatokért
translative alakzattá alakzatokká
terminative alakzatig alakzatokig
essive-formal alakzatként alakzatokként
essive-modal — —
inessive alakzatban alakzatokban
superessive alakzaton alakzatokon
adessive alakzatnál alakzatoknál
illative alakzatba alakzatokba
sublative alakzatra alakzatokra
allative alakzathoz alakzatokhoz
elative alakzatból alakzatokból
delative alakzatról alakzatokról
ablative alakzattól alakzatoktól
Possessive forms of alakzat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alakzatom alakzataim
2nd person sing. alakzatod alakzataid
3rd person sing. alakzata alakzatai
1st person plural alakzatunk alakzataink
2nd person plural alakzatotok alakzataitok
3rd person plural alakzatuk alakzataik

Derived terms
  • alakzatú

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • alakzat in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.