üvölt

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -ölt (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyvølt]
  • Hyphenation: üvölt

Verb

üvölt

  1. (transitive) to howl, to scream, to yell, to roar
    üvölt fájdalmában ― to scream with pain

Conjugation
conjugation of üvölt
Infinitive üvölteni
Past participle üvöltött
Present participle üvöltő
Future participle üvöltendő
Adverbial participle üvöltve
Potential üvölthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite üvöltök üvöltesz üvölt üvöltünk üvöltötök üvöltenek
Definite üvöltöm
én téged/titeket
üvöltelek		 üvöltöd üvölti üvöltjük üvöltitek üvöltik
Past Indefinite üvöltöttem üvöltöttél üvöltött üvöltöttünk üvöltöttetek üvöltöttek
Definite üvöltöttem
én téged/titeket
üvöltöttelek		 üvöltötted üvöltötte üvöltöttük üvöltöttétek üvöltötték
Conditional mood Present Indefinite üvöltenék üvöltenél üvöltene üvöltenénk üvöltenétek üvöltenének
Definite üvölteném
én téged/titeket
üvöltenélek		 üvöltenéd üvöltené üvöltenénk üvöltenétek üvöltenék
Subjunctive mood Present Indefinite üvöltsek üvölts
or
üvöltsél		 üvöltsön üvöltsünk üvöltsetek üvöltsenek
Definite üvöltsem
én téged/titeket
üvöltselek		 üvöltsd
or
üvöltsed		 üvöltse üvöltsük üvöltsétek üvöltsék
Conjugated infinitive üvöltenem üvöltened üvöltenie üvöltenünk üvöltenetek üvölteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.