ügylet

Hungarian

Etymology

ügy +‎ -let. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyɟlɛt]
  • Hyphenation: ügy‧let

Noun

ügylet (plural ügyletek)

  1. (finance) transaction, business

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügylet ügyletek
accusative ügyletet ügyleteket
dative ügyletnek ügyleteknek
instrumental ügylettel ügyletekkel
causal-final ügyletért ügyletekért
translative ügyletté ügyletekké
terminative ügyletig ügyletekig
essive-formal ügyletként ügyletekként
essive-modal — —
inessive ügyletben ügyletekben
superessive ügyleten ügyleteken
adessive ügyletnél ügyleteknél
illative ügyletbe ügyletekbe
sublative ügyletre ügyletekre
allative ügylethez ügyletekhez
elative ügyletből ügyletekből
delative ügyletről ügyletekről
ablative ügylettől ügyletektől
Possessive forms of ügylet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyletem ügyleteim
2nd person sing. ügyleted ügyleteid
3rd person sing. ügylete ügyletei
1st person plural ügyletünk ügyleteink
2nd person plural ügyletetek ügyleteitek
3rd person plural ügyletük ügyleteik

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.