ügyetlenség

Hungarian

Etymology

ügyetlen (clumsy) + -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈyɟɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ügyet‧len‧ség

Noun

ügyetlenség (plural ügyetlenségek)

  1. clumsiness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyetlenség ügyetlenségek
accusative ügyetlenséget ügyetlenségeket
dative ügyetlenségnek ügyetlenségeknek
instrumental ügyetlenséggel ügyetlenségekkel
causal-final ügyetlenségért ügyetlenségekért
translative ügyetlenséggé ügyetlenségekké
terminative ügyetlenségig ügyetlenségekig
essive-formal ügyetlenségként ügyetlenségekként
essive-modal
inessive ügyetlenségben ügyetlenségekben
superessive ügyetlenségen ügyetlenségeken
adessive ügyetlenségnél ügyetlenségeknél
illative ügyetlenségbe ügyetlenségekbe
sublative ügyetlenségre ügyetlenségekre
allative ügyetlenséghez ügyetlenségekhez
elative ügyetlenségből ügyetlenségekből
delative ügyetlenségről ügyetlenségekről
ablative ügyetlenségtől ügyetlenségektől
Possessive forms of ügyetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyetlenségem ügyetlenségeim
2nd person sing. ügyetlenséged ügyetlenségeid
3rd person sing. ügyetlensége ügyetlenségei
1st person plural ügyetlenségünk ügyetlenségeink
2nd person plural ügyetlenségetek ügyetlenségeitek
3rd person plural ügyetlenségük ügyetlenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.