önfejű

Hungarian

Etymology

ön- + fejű

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøɱfɛjyː]
  • Hyphenation: ön‧fe‧jű

Adjective

önfejű (comparative önfejűbb, superlative legönfejűbb)

  1. stubborn, self-willed

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative önfejű önfejűek
accusative önfejűt önfejűeket
dative önfejűnek önfejűeknek
instrumental önfejűvel önfejűekkel
causal-final önfejűért önfejűekért
translative önfejűvé önfejűekké
terminative önfejűig önfejűekig
essive-formal önfejűként önfejűekként
essive-modal
inessive önfejűben önfejűekben
superessive önfejűn önfejűeken
adessive önfejűnél önfejűeknél
illative önfejűbe önfejűekbe
sublative önfejűre önfejűekre
allative önfejűhöz önfejűekhez
elative önfejűből önfejűekből
delative önfejűről önfejűekről
ablative önfejűtől önfejűektől

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.