ígér

Hungarian

Etymology

Probably from Proto-Ugric *eŋkɜ-rɜ- (“to say magic words, swear”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːɡeːr]
  • Hyphenation: ígér

Verb

ígér

  1. (transitive) to promise

Conjugation
conjugation of ígér
Infinitive ígérni
Past participle ígért
Present participle ígérő
Future participle ígérendő
Adverbial participle ígérve
Potential ígérhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ígérek ígérsz ígér ígérünk ígértek ígérnek
Definite ígérem
én téged/titeket
ígérlek		 ígéred ígéri ígérjük ígéritek ígérik
Past Indefinite ígértem ígértél ígért ígértünk ígértetek ígértek
Definite ígértem
én téged/titeket
ígértelek		 ígérted ígérte ígértük ígértétek ígérték
Conditional mood Present Indefinite ígérnék ígérnél ígérne ígérnénk ígérnétek ígérnének
Definite ígérném
én téged/titeket
ígérnélek		 ígérnéd ígérné ígérnénk ígérnétek ígérnék
Subjunctive mood Present Indefinite ígérjek ígérj
or
ígérjél		 ígérjen ígérjünk ígérjetek ígérjenek
Definite ígérjem
én téged/titeket
ígérjelek		 ígérd
or
ígérjed		 ígérje ígérjük ígérjétek ígérjék
Conjugated infinitive ígérnem ígérned ígérnie ígérnünk ígérnetek ígérniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Entry #1755 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.