észszerűtlenség

Hungarian

Etymology

észszerűtlen + -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːsːɛryːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ész‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

észszerűtlenség

  1. unreasonableness, irrationality

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative észszerűtlenség észszerűtlenségek
accusative észszerűtlenséget észszerűtlenségeket
dative észszerűtlenségnek észszerűtlenségeknek
instrumental észszerűtlenséggel észszerűtlenségekkel
causal-final észszerűtlenségért észszerűtlenségekért
translative észszerűtlenséggé észszerűtlenségekké
terminative észszerűtlenségig észszerűtlenségekig
essive-formal észszerűtlenségként észszerűtlenségekként
essive-modal
inessive észszerűtlenségben észszerűtlenségekben
superessive észszerűtlenségen észszerűtlenségeken
adessive észszerűtlenségnél észszerűtlenségeknél
illative észszerűtlenségbe észszerűtlenségekbe
sublative észszerűtlenségre észszerűtlenségekre
allative észszerűtlenséghez észszerűtlenségekhez
elative észszerűtlenségből észszerűtlenségekből
delative észszerűtlenségről észszerűtlenségekről
ablative észszerűtlenségtől észszerűtlenségektől
Possessive forms of észszerűtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. észszerűtlenségem észszerűtlenségeim
2nd person sing. észszerűtlenséged észszerűtlenségeid
3rd person sing. észszerűtlensége észszerűtlenségei
1st person plural észszerűtlenségünk észszerűtlenségeink
2nd person plural észszerűtlenségetek észszerűtlenségeitek
3rd person plural észszerűtlenségük észszerűtlenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.