észlel

Hungarian

Etymology

ész +‎ -lel (causative suffix) Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːslɛl]
  • Hyphenation: ész‧lel

Verb

észlel

  1. (transitive) to perceive
  2. (transitive) to observe, notice, detect

Conjugation
conjugation of észlel
Infinitive észlelni
Past participle észlelt
Present participle észlelő
Future participle észlelendő
Adverbial participle észlelve
Potential észlelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite észlelek észlelsz észlel észlelünk észleltek észlelnek
Definite észlelem
én téged/titeket
észlellek		 észleled észleli észleljük észlelitek észlelik
Past Indefinite észleltem észleltél észlelt észleltünk észleltetek észleltek
Definite észleltem
én téged/titeket
észleltelek		 észlelted észlelte észleltük észleltétek észlelték
Conditional mood Present Indefinite észlelnék észlelnél észlelne észlelnénk észlelnétek észlelnének
Definite észlelném
én téged/titeket
észlelnélek		 észlelnéd észlelné észlelnénk észlelnétek észlelnék
Subjunctive mood Present Indefinite észleljek észlelj
or
észleljél		 észleljen észleljünk észleljetek észleljenek
Definite észleljem
én téged/titeket
észleljelek		 észleld
or
észleljed		 észlelje észleljük észleljétek észleljék
Conjugated infinitive észlelnem észlelned észlelnie észlelnünk észlelnetek észlelniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.