élesség

Hungarian

éles (“sharp”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix)

élesség (plural élességek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	élesség	élességek
accusative	élességet	élességeket
dative	élességnek	élességeknek
instrumental	élességgel	élességekkel
causal-final	élességért	élességekért
translative	élességgé	élességekké
terminative	élességig	élességekig
essive-formal	élességként	élességekként
essive-modal	—	—
inessive	élességben	élességekben
superessive	élességen	élességeken
adessive	élességnél	élességeknél
illative	élességbe	élességekbe
sublative	élességre	élességekre
allative	élességhez	élességekhez
elative	élességből	élességekből
delative	élességről	élességekről
ablative	élességtől	élességektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.