ébred

Hungarian

Etymology

From an unattested stem of unknown origin + -ed (instantaneous verb-forming suffix). First attested after 1416.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːbrɛd]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: éb‧red

Verb

ébred

  1. (intransitive) to wake

Conjugation
conjugation of ébred
Infinitive ébredni
Past participle ébredt
Present participle ébredő
Future participle -
Adverbial participle ébredve
Potential ébredhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ébredek ébredsz ébred ébredünk ébredtek ébrednek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite ébredtem ébredtél ébredt ébredtünk ébredtetek ébredtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite ébrednék ébrednél ébredne ébrednénk ébrednétek ébrednének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite ébredjek ébredj
or
ébredjél		 ébredjen ébredjünk ébredjetek ébredjenek
Definite -
Conjugated infinitive ébrednem ébredned ébrednie ébrednünk ébrednetek ébredniük

Derived terms
  • ébredés

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.