állapít

Hungarian

Etymology

From the same stem as állapot +‎ -ít.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːlːɒpiːt]
  • Hyphenation: ál‧la‧pít

Verb

állapít

  1. (transitive) to find, establish, state (used with the verbal prefix meg-)

Conjugation
conjugation of állapít
Infinitive állapítani
Past participle állapított
Present participle állapító
Future participle állapítandó
Adverbial participle állapítva
Potential állapíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite állapítok állapítasz állapít állapítunk állapítotok állapítanak
Definite állapítom
én téged/titeket
állapítalak		 állapítod állapítja állapítjuk állapítjátok állapítják
Past Indefinite állapítottam állapítottál állapított állapítottunk állapítottatok állapítottak
Definite állapítottam
én téged/titeket
állapítottalak		 állapítottad állapította állapítottuk állapítottátok állapították
Conditional mood Present Indefinite állapítanék állapítanál állapítana állapítanánk állapítanátok állapítanának
Definite állapítanám
én téged/titeket
állapítanálak		 állapítanád állapítaná állapítanánk állapítanátok állapítanák
Subjunctive mood Present Indefinite állapítsak állapíts
or
állapítsál		 állapítson állapítsunk állapítsatok állapítsanak
Definite állapítsam
én téged/titeket
állapítsalak		 állapítsd
or
állapítsad		 állapítsa állapítsuk állapítsátok állapítsák
Conjugated infinitive állapítanom állapítanod állapítania állapítanunk állapítanotok állapítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.