állag
Hungarian
Etymology
From áll (“to stand”) + -ag, patterned after Latin substo (“exist”) to substantia (“essence”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈaːlːɒɡ]
Audio (file) - Hyphenation: ál‧lag
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | állag | állagok |
| accusative | állagot | állagokat |
| dative | állagnak | állagoknak |
| instrumental | állaggal | állagokkal |
| causal-final | állagért | állagokért |
| translative | állaggá | állagokká |
| terminative | állagig | állagokig |
| essive-formal | állagként | állagokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | állagban | állagokban |
| superessive | állagon | állagokon |
| adessive | állagnál | állagoknál |
| illative | állagba | állagokba |
| sublative | állagra | állagokra |
| allative | állaghoz | állagokhoz |
| elative | állagból | állagokból |
| delative | állagról | állagokról |
| ablative | állagtól | állagoktól |
| Possessive forms of állag | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | állagom | állagaim |
| 2nd person sing. | állagod | állagaid |
| 3rd person sing. | állaga | állagai |
| 1st person plural | állagunk | állagaink |
| 2nd person plural | állagotok | állagaitok |
| 3rd person plural | állaguk | állagaik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.