végzés

Hungarian

Etymology

végez + -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡzeːʃ]
  • Hyphenation: vég‧zés

Noun

végzés (plural végzések)

  1. (law) order, writ, warrant, decree

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végzés végzések
accusative végzést végzéseket
dative végzésnek végzéseknek
instrumental végzéssel végzésekkel
causal-final végzésért végzésekért
translative végzéssé végzésekké
terminative végzésig végzésekig
essive-formal végzésként végzésekként
essive-modal
inessive végzésben végzésekben
superessive végzésen végzéseken
adessive végzésnél végzéseknél
illative végzésbe végzésekbe
sublative végzésre végzésekre
allative végzéshez végzésekhez
elative végzésből végzésekből
delative végzésről végzésekről
ablative végzéstől végzésektől
Possessive forms of végzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végzésem végzéseim
2nd person sing. végzésed végzéseid
3rd person sing. végzése végzései
1st person plural végzésünk végzéseink
2nd person plural végzésetek végzéseitek
3rd person plural végzésük végzéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.