vár

See also: Appendix:Variations of "var"

Faroese

Pronunciation
  • IPA(key): /vɔaːɹ/
  • Rhymes: -ɔaːɹ

Etymology 1

From Old Norse vár.

Noun

vár n (genitive singular várs, plural vár)

  1. spring (season)
Declension
Declension of vár
n3 singular plural
indefinite definite indefinite definite
nominative vár várið vár várini
accusative vár várið vár várini
dative vári várinum várum várunum
genitive várs vársins vára váranna

See also

Etymology 2

From Old Norse vár.

Determiner

vár

  1. (archaic) our

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvaːr]
  • Audio(file)

Etymology 1

From an Iranian language, compare Avestan 𐬬𐬁𐬭𐬀‎ (vāra, “entrenchment”), Middle Persian wl‎ (war, “castle”).

Noun

vár (plural várak)

  1. citadel (inside a city)
  2. castle, fortress
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative vár várak
accusative várat várakat
dative várnak váraknak
instrumental várral várakkal
causal-final várért várakért
translative várrá várakká
terminative várig várakig
essive-formal várként várakként
essive-modal — —
inessive várban várakban
superessive váron várakon
adessive várnál váraknál
illative várba várakba
sublative várra várakra
allative várhoz várakhoz
elative várból várakból
delative várról várakról
ablative vártól váraktól
Possessive forms of vár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. váram váraim
2nd person sing. várad váraid
3rd person sing. vára várai
1st person plural várunk váraink
2nd person plural váratok váraitok
3rd person plural váruk váraik
Derived terms

(Compound words):

Etymology 2

From Proto-Ugric *warɜ- (“to guard, wait”).[1][2] Compare Mansi ӯри (ūri, ūr-, “to wait, to guard”).

Verb

vár

  1. (transitive) to wait for something
Conjugation
conjugation of vár
Infinitive várni
Past participle várt
Present participle váró
Future participle várandó
Adverbial participle várva
Potential várhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite várok vársz vár várunk vártok várnak
Definite várom
én téged/titeket
várlak		 várod várja várjuk várjátok várják
Past Indefinite vártam vártál várt vártunk vártatok vártak
Definite vártam
én téged/titeket
vártalak		 vártad várta vártuk vártátok várták
Conditional mood Present Indefinite várnék várnál várna várnánk várnátok várnának
Definite várnám
én téged/titeket
várnálak		 várnád várná várnánk várnátok várnák
Subjunctive mood Present Indefinite várjak várj
or
várjál		 várjon várjunk várjatok várjanak
Definite várjam
én téged/titeket
várjalak		 várd
or
várjad		 várja várjuk várjátok várják
Conjugated infinitive várnom várnod várnia várnunk várnotok várniuk
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • bevár
  • elvár
  • hazavár
  • kivár
  • megvár
  • visszavár

(Expressions):

References
  1. Entry #1869 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Old Norse

Etymology 1

From Proto-Germanic *wasrą, from Proto-Indo-European *wésr̥ (compare Latin ver, Lithuanian vãsara, vasarà, Persian بهار‎ (bahâr), Sanskrit वसर् (vasar, “morning”), Old Armenian գարուն (garun), Old Church Slavonic весна (vesna)). Compare also Old Frisian wars, wers (“spring”).

Noun

vár n

  1. spring (season)

Descendants

Etymology 2

From Proto-Germanic *unseraz.

Pronoun

vár

  1. genitive of vér: of us, our.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.