vákuum
Hungarian
Etymology
From Latin vacuum (“an empty space, void”), noun use of neuter of vacuus (“empty”), related to vacare (“be empty”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvaːkum]
- Hyphenation: vá‧ku‧um
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vákuum | vákuumok |
| accusative | vákuumot | vákuumokat |
| dative | vákuumnak | vákuumoknak |
| instrumental | vákuummal | vákuumokkal |
| causal-final | vákuumért | vákuumokért |
| translative | vákuummá | vákuumokká |
| terminative | vákuumig | vákuumokig |
| essive-formal | vákuumként | vákuumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vákuumban | vákuumokban |
| superessive | vákuumon | vákuumokon |
| adessive | vákuumnál | vákuumoknál |
| illative | vákuumba | vákuumokba |
| sublative | vákuumra | vákuumokra |
| allative | vákuumhoz | vákuumokhoz |
| elative | vákuumból | vákuumokból |
| delative | vákuumról | vákuumokról |
| ablative | vákuumtól | vákuumoktól |
| Possessive forms of vákuum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | vákuumom | vákuumaim |
| 2nd person sing. | vákuumod | vákuumaid |
| 3rd person sing. | vákuuma | vákuumai |
| 1st person plural | vákuumunk | vákuumaink |
| 2nd person plural | vákuumotok | vákuumaitok |
| 3rd person plural | vákuumuk | vákuumaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.