világít

Hungarian

Etymology

világ +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvilaːɡiːt]
  • Hyphenation: vi‧lá‧gít

Verb

világít

  1. (transitive) to illuminate

Conjugation
conjugation of világít
Infinitive világítani
Past participle világított
Present participle világító
Future participle világítandó
Adverbial participle világítva
Potential világíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite világítok világítasz világít világítunk világítotok világítanak
Definite világítom
én téged/titeket
világítalak		 világítod világítja világítjuk világítjátok világítják
Past Indefinite világítottam világítottál világított világítottunk világítottatok világítottak
Definite világítottam
én téged/titeket
világítottalak		 világítottad világította világítottuk világítottátok világították
Conditional mood Present Indefinite világítanék világítanál világítana világítanánk világítanátok világítanának
Definite világítanám
én téged/titeket
világítanálak		 világítanád világítaná világítanánk világítanátok világítanák
Subjunctive mood Present Indefinite világítsak világíts
or
világítsál		 világítson világítsunk világítsatok világítsanak
Definite világítsam
én téged/titeket
világítsalak		 világítsd
or
világítsad		 világítsa világítsuk világítsátok világítsák
Conjugated infinitive világítanom világítanod világítania világítanunk világítanotok világítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átvilágít
  • bevilágít
  • kivilágít
  • levilágít
  • megvilágít
  • rávilágít
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.